Válságmenedzsment recept
Vegyél egy menedzsert.
Éljen, meg is van, itt van Bajnai Gordon. Megválasztják-e, még nem tudni. De azért örülünk, mert ő aztán most akkor egy úgynevezett topmenedzser. És a topmenedzserek okosak, legalábbis voltak már a való világban kézzel (pénzzel) fogható sikereik. Eddig jó. Igaz, ezt már hittük egy másik emberről is, pont az elődjéről, akiről viszont bebizonyosodott, hogy éves 100 milka még nem jogosít fel senkit arra, hogy az országot is elvezesse, de ez egy másik történet. 1-1. Viszont, Bajnait nem érdekli a népszerűség, az újraválasztás stb, mert őt most az ország érdekli, aszondja. Elhisszük?! Mindegy, ennél nagyobb hülyeségeket is elhittünk már, legyen akkor 2-1.
Tehát, adott a topmanager. Hátha.
Van egy viszonylag értelmes és leleményes országunk. Remekül csalunk adót, bliccelünk a tömegközlekedésen, nem állunk sorba, tolakszunk a forgalomban, parkolunk a roki helyen, ingyen várunk egy csomó mindent, nem fizetünk vizit díjat, Szlovákiában regisztráljuk az autónkat, cégünket, minimálbérre vagyunk bejelentve, sok a diszkont lánccunk ésatöbbi. Szóval, hülyék azért nem vagyunk. Ne mondják kedves blog társaim, hogy buták ezek, meg hiába magyarázza Gordonka a tutit, ha úgysem szavazzák meg a szocik, mert félnek a népszerűtlen dolgoktól, mert, hogy a nép, az az istenadta, az nem akarja, meg nem érti. Higgyék el, kedves emberek, értjük mi, értjük mi, hogy helyzet van, csak nem tetszik a felelőssége. Oldják meg azok ott, lehetőleg holnap és természetsen ingyen.
Tehát, van aki megcsinálná, és igenis jól értik, akiken le akarják verni, mégsem megy?
Nem bizony, kedves politikus urak, csupa kisbetűvel, nem bizony. Bezzeg nép vagyunk, ezt már nagyon is jól tudja mindenki. Ha nekik (a kedves elitnek) semmi sem fáj, nekem mért is legyen rossz?
És akkor jöjjön a példabeszéd:
Multicég sokadik menedzsereként 5%-al csökkentik a fizetésemet hamarosan. Nem bocsátunk el senkit, mert kérem összefogás van, és egységszilárdság. Sok százezer ember elfogadta, hogy bizony, meg kell húzni a nadrágszíjat. Áldozni kell, hogy a cég, a jelen helyzetben most talán felesleges létszámon tudjon tovább dolgozni. Wow, mindjárt sírok, micsoda szép történet. Várj, és még lesz szebb is. Volt szakszervezeti gyűlés, meg working council, fórumok, állandó sírás, tüntetőleges munkaelkerülés? Nem, nem volt. Semmi ilyesmi, csupán csendes belenyugvás. Hát az meg hogy lehet? Úgy, hogy a legfőbb törzsfőnök 20%-al visz haza kevesebbet, azonnali hatállyal. A közvetlen alatta lévők 15% és a top menedzserek 10%-al visznek haza kevesebbet. Hm, én meg csak 5%-al? Tetszik. Olvasol a sorok között? Nem kell, leírom, hogy biztosan értsd. Önszántukból, példaértékűen többet áldoznak a cégért, pedig ők is 'csak' alkalmazottak.
És akkor kanyar vissza kis országunkhoz. Példamutatás. Ezek már megint önfelfeláldozatot várnak tőlünk, hát a nagy büdös fityfirittyet. Ne csak a fizetés, költségtérítés és pártfinanszírozásos szavazáskor legyen a parlament teljes létszámmal és töretlen egységgel.
Addig itt nem lesz társadalmi elfogadottság, amíg például költségtérítés van. Hogy nem igazán jelentős tétel? Mindegy, akkor se legyen, mert kurva pofátlan, arcomba röhögős hülyérevevős genyóság, és ezt senki sem szereti, még a 'nép' sem. Füttyögjön nekik is az a bíró, az agyamat eldobtam amúgy. Kisebb parlamentet, kevesebb önkormányzatot, könyörgöm. Ezek megélhetési kíváltságok, ilyen létszámmal. Tovább nem is ragozom, a jobban hozzáértők majd csak átlátják, de politikai szándék nélkül, megvalósíthatatlan.
Áldozat, kedves politikus urak, kőkemény áldozat. Ha ezt várjátok tőlünk, akkor mutassatok ezegyszer ti is jó példát.
A békát lenyelni, így is úgy is szar lesz. De nem mindegy, hogy már megint milyen az íze.
